A kutya karmai közt - Kritika
Benedict Cumberbatch bunkó cowboya, akit nem tudsz nem szeretni
Az elégikus westernek (Nincs bocsánat, Jesse James meggyilkolása) közkedvelt témája és korszaka a vadnyugat végnapjai, illetve a huszadik század eleje, amikor a cowboyok még lovagolnak a prérin és a fennsíkokon, de a modern technológia vívmányai már vészjóslóan feltűnnek a színen, és elkezdenek normává válni a civilizált világ törvényei. A kiváló Jane Campion (Zongoralecke) legújabb művének, A kutya karmai köztnek is ez az alapkonfliktusa, de a Benedict Cumberbatch főszereplésével készült western-dráma ennél intimebbé és komplexebbé válik a cselekmény előrehaladtával, hogy az év egyik legkülönlegesebb filmélményévé érjen.
Ez már nem az a vadnyugat – Erről van szó
Bőven a klasszikus vadnyugat nagy korszaka után, 1925-ben járunk a festői szépségű Montanában. Phil (Cumberbatch) és George Burbank (Jesse Plemons) módos marhatartók, akik közül az utóbbi inkább idegen a cowboyok között, Phil viszont klasszikus öntörvényű figura, akit taszít az öltönyök, a jómodorú úriemberek és úriasszonyok világa, a marhák között, a karámban és a természetben érzi igazán jól magát. Egy testvérével közös hajtás alkalmával találkoznak egy fogadóban Rose-zal (Kirsten Dunst) és fiával, Peterrel (Kodi Smit-McPhee): az asszonyra George, a fiúra Phil vet szemet, bár az utóbbi látszólag csak azért, hogy vegzálja a vézna és feminin Petert. George és Rose rövidesen összeházasodnak, a nő pedig a Burbank-birtokra költözik, ahol a kőbunkó Phil folyamatosan piszkálja őt, majd mindaddig Petert is, amíg az fel nem fedezi a férfi titkát, ami ebben a macsó maszkulin és konzervatív közegben nem tudódhat ki.
Az úriemberek – Ezért jó
A kutya karmai közt fénypontja Benedict Cumberbatch és az által játszott antihős, a "vad eb", akire a cím is utal. Cumberbatchet nem is kell nagyon méltatni, hiszen ő már sokféle műfajban bizonyított, zseniális színész, aki újfent egy másik arcát mutatja meg a rétegzett, összetett Philen keresztül. Persze antihőse a felszínen tipikus vidéki tahó, aki a klasszikus westernekben biztosan rosszfiú lenne, mivel ott köt bele általában a nála gyengébb emberekbe, ahol csak tud. Azonban Jane Campion író-rendező, ha csak egy-egy elkapott arckifejezésben vagy gesztusban is, de meg-megvillantja Phil emberségét, illetve lelki gyötrelmét, amiből gorombasága fakad. Ugyan a filmmel kapcsolatos interjúkban a homoszexualitás és a konzervatív-macsó közeg feszültsége került elő leggyakrabban, de A kutya karmai közt ennél sokkal többet kínál. A mentora, bizonyos Bronco Henry elvesztése, a civilizáció előretörése, a magány és a gyengédség szinte teljes hiánya miatt mélabús és destruktív Phil drámáját tehát kár lenne leegyszerűsíteni pusztán arra, hogy ő valójában egy meleg cowboy.
Nem lehet panaszunk a többi színészi alakításra és karakterre sem, bár Cumberbatch jelenléte és játéka olyan iszonyatosan erős, hogy a Petert kellő érzékenységgel megformáló Kodi Smit-McPhee vagy a bánatát, frusztrációját és Phillel való viaskodását alkohollal enyhíteni próbáló Rose-t remekül eljátszó Kirsten Dunst óhatatlanul is a háttérbe szorulnak. Ettől persze még Jane Campion ugyanúgy képes érdekessé tenni a két figurát, illetve a szerepéhez mérten a visszahúzódó, csendes George-ot is. A legizgalmasabb közülük Dunst Rose-a, aki Phil ellenlábasa, riválisa, habár neki is megvan a hasonló lélekfájdalma, de két dudás nem fér meg egy csárdában. Bendzsó- és zongorapárbajuk a film egyik legkifejezőbb jelenete, amelyben ott van a régi és az új világ konfliktusa is kettejük összeférhetetlensége mellett. Csak kapcsolatuk dinamikájának és A kutya karmai közt javára vált a döntés, hogy a két színész karakterben maradt a forgatás teljes ideje alatt.
Külön ki kell emelni Jane Campion rendezésének színvonalát és a világábrázolás autentikusságát. Az Oscar-díjas Campion nem véletlenül kapta meg az idei Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlánt: A kutya karmai közt audiovizuális megvalósítása elsőrangú. Üdítő a mai túlbeszélt fősodorbeli amerikai filmek és a CGI-effektekkel terhelt látványorgiák tengerében egy ilyen alkotással találkozni, ami a természetes külsőkben készült felvételekkel, a jól megválasztott, szimbolikus erejű képkivágásokkal meséli el nyers, mégis végtelenül emberi és elfojtott szenvedéllyel telített történetét. Jonny Greenwood filmzenéje is zseniális, ötvözi a tipikus westernes countryt a komor, Víg Mihály (Tarr Béla állandó zeneszerzőjének) műveit idéző dallamokkal. A táj és a karakterek pedig egytől egyik autentikusak mind megjelenésükben, mind beszédükben, még ha ez utóbbi nehezíti is a befogadhatóságot.
A bunkó cowboyok – Ezért nem jó
Egy ilyen erős atmoszférájú, komplex történetű, összetett karaktereket felvonultató filmen nehéz fogást találni, sőt nem is igazán szeretnénk semmibe belekötni, mert olyan nagy hatást gyakorolt ránk. Mégis említsük meg, hogy a hitelesség a dialógusok szintjén sokszor az érthetőség rovására megy. Persze magyar felirattal vagy szinkronnal nézve könnyebb dolgunk lesz a filmmel, de ha az eredeti beszédre koncentrálunk, már kihívást jelenthetnek a sok tájszóval teli, a helyi jellegzetességeket tükröző mondatszerkezeteket tartalmazó dialógusok. A lassú tempót sem biztos, hogy mindenki bírni fogja, az viszont már tényleg gond, és főleg az alapanyagból következik, hogy viszonylag lassan indul be a cselekmény, illetve lassan éleződnek ki a konfliktusok. Jane Campionnek mint forgatókönyvírónak felróható, hogy sűríthette volna, feszesebbre húzhatta volna a cselekményt, valamint a regényt idéző fejezetekre tagoltság sem biztos, hogy illik ehhez a tényleg filmszerű filmhez.
Ettől fog megbokrosodni a lovunk is, avagy megéri a pénzét?
Ha megvadulni nem is fogunk A kutya karmai közttől, mert alapvetően csendes, lírai dráma, nem pedig harsány, felkavaró alkotás, ám kétségtelenül nehéz szabadulni tőle, garantáltan velünk marad még napokig, már amennyiben megérint a témája, valamint Benedict Cumberbatch egyszerre megkapó és taszító karakterének a sztorija. Így ha nem bírjuk a lassan kibontakozó és felszívódó, epizodikus alkotásokat, akkor Jane Campion művét nem nekünk találták ki. Ellenkező esetben viszont nagy eséllyel az év egyik legjobb filmjeként fogunk emlékezni erre az elégikus western-drámára.
A kutya karmai közt (The Power of the Dog, 16 éven felülieknek ajánlott) 2021. december 1-jén került fel a Netflix kínálatába. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
KRITIKA: A kutya karmai közt
