A háború miatt értették meg az emberek, hogy ez a mi pénzünk

Sokat változott a korrupció mértéke és megítélése Ukrajnában az elmúlt tíz évben, Marta Ruda jogász, az ukrán Antikorrupciós Akcióközpont nevű nonprofit szervezet szakértője szerint van, amiben világszínvonalú gyakorlatokat alakított ki az ország.

Ezzel együtt még sok a tennivaló. Interjú Kijevből.

Forbes.hu: Hogyan állnak az ukránok a korrupció kérdéséhez most, 2024-ben?

Marta Ruda: Jó úton haladunk afelé, hogy megértessük, hogy a korrupció az adófizetői pénz elpazarlása – a háború előtt nem ez volt a helyzet. Ez a szovjet örökség miatt alakult így: az emberek hozzászoktak, hogy semmi nincs magántulajdonban, minden a közösségé, emiatt nincs meg az az érzetük, hogy az ő pénzükről van szó, és nem olyan magas pozíciókban ülő emberek ügyeiről, amihez nekünk semmi közünk. Az egyik legrégebbi ukrán tényfeltáró újság neve is erre utal: Nashi Groshi, azaz a mi pénzünk.

A háborúval azért nőtt ez a felfogás, mert az emberek pontosan tudják, mennyire kell a pénz a hadseregre és a védekezésre: így egyre kézzelfoghatóbb, hogy a költségvetés a mi pénzünk, a korrupció pedig az, ha ebből lopnak. Óriási hiányok vannak a költségvetésben, tényleg szinte minden hrivnyát meg kell számolnunk, és nagyon bölcsen kell döntenünk arról, mire mennyit költünk.

Milyen típusú korrupcióról beszélünk Ukrajnában?

A korrupció egyfajta kísértés, és mint ilyen, az emberi természet része. Úgyhogy nem hiszem, hogy a különböző országokban nagyon eltérő lenne. Természetesen vannak kiemelt területek, például a vámkezelés, ahol nagyobb az áru- vagy a pénzáramlás, emiatt a kísértés is nagyobb. A vámkezelés például az egyik olyan szféra, amit még meg kell tisztítani Ukrajnában. Itt sokat értünk el az elmúlt években, mint ahogy az adminisztratív szférában is. Sok helyi szintű engedély megszerzése egyszerűsödik, például elég lesz csak interneten ügyintézni. Ha leválasztjuk az emberi kapcsolattartókat, sokkal átláthatóbb lesz a rendszer, és kisebb a korrupciós kockázat. Politikai szinten is vannak problémák, például az elnöki hivatalban, hiszen amikor egy elnök háborúval van elfoglalva, a tanácsadók és szövetségesek kihasználhatják a hatalmat.

Hogyan küzd a korrupció ellen az Antikorrupciós Akcióközpont?

Noha a korrupció alulról induló jelenség, Románia példája jól mutatja, hogy a megszüntetése működhet úgy, ha felülről kezdjük el kezelni. A mi szervezetünk is ezzel a megközelítéssel dolgozik. Mi kisméretű, például egészségügyben vagy adminisztrációban megjelenő korrupcióval nem foglalkozunk, azokra a top szintekre fókuszálunk, ahol a korrupciós rendszert kialakítják és végrehajtják – sokszor már a törvényalkotás során. Utóbbival sokat foglalkozunk, például hogy hogyan lehet átláthatóvá tenni a közbeszerzési szabályozásokat és eltüntetni a kiskapukat. Mellette saját nyomozásaink is vannak, illetve követjük a feltárt visszaélések sorsát.

Emellett számos átláthatósági eszközt és nyilvántartást működtetünk, bár a háború miatt, biztonsági okokból ezek egy részét átmenetileg le kellett zárnunk. A miénk volt például az első regiszter a politikailag exponált emberekről Ukrajnában. Ez lehetővé tette, hogy a köztisztviselőket külföldről is lehessen szűrni, így ellenőrizhető volt, hogy nem mosnak-e pénzt, nem rejtegetnek-e vagyonokat külföldi bankokban.

Részt veszünk a korrupcióellenes testületek kialakításában is.

Hogy néz ki ez az antikorrupciós rendszer?

A korrupció elleni küzdelem nagyban támaszkodik a rendészeti, a bírói, a nyomozási és az ügy��szi munkára. Ezekben egy nagy reformot hajtottunk végre, külön testületeket alakítottunk ki az egyes területekre. A Nemzeti Korrupcióellenes Iroda a legfontosabb, top szinten lévő korrupcióellenes ügyeket vizsgálja, a testületben pedig civil társadalmi felügyelet és nemzetközi szakértők is vannak. Létrejött még emellett a Korrupcióellenes Szakosított Ügyészség, a Legfőbb Korrupcióellenes Bíróság és Nemzeti Korrupciómegelőzési Ügynökség is.

Ez azért fontos, mert a csúcskorrupciós ügyeknek saját rendszerük van, az érintett szakértők pedig nemcsak megszólalási, de esetenk��nt vétójoggal is rendelkeznek.

Nagyon sok ügyünk van már most vezető tisztségviselőkkel szemben, van, akit már el is ítéltek – ez is a rendszer hatékonyságát mutatja.

Mik a legnagyobb különbségek a korrupcióellenes küzdelemben 2014 és 2024 között?

A 2014-es forradalom idején az egyik legfontosabb törekvés a korrupció leküzdése volt. Akkoriban még nem láttuk a fényt az alagút végén, de a korrupció ma is foglalkoztatja az ukránokat, mert érzik, hogy ez tényleg érinti őket, az élet minden területén.

Az elmúlt tíz évben óriásit léptünk előre, és azt is merem mondani, hogy világszínvonalú gyakorlatokat alakítottunk ki.

Először is sokat haladtunk a transzparenciában, ami kulcsfontosságú a felügyelet kérdésében. Sok nyilvántartást, például a tényleges tulajdonosok nyilvántartását megnyitottuk, még az előtt, hogy az EU elfogadta volna az erre vonatkozó irányelvét – ennek a törvénynek én is az egyik szerzője voltam, még 2015-ben. Ez lehetővé teszi, hogy valóban lássuk, ki áll egy-egy vállalkozás vagy gazdasági entitás mögött. Van egy jól működő közbeszerzési átláthatósági rendszerünk is Prozorro, azaz Transzparencia néven. Itt rá lehet keresni az összes közbeszerzésre, ajánlattevőkre, ajánlatokra, és le lehet tölteni az összes ezzel kapcsolatos dokumentumot. Van nyilvántartásunk ingatlanokra is, és ami szintén nagyon fontos, hogy rendelkezünk elektronikus vagyonnyilatkozatokkal, melyek szintén nyitottak, a személyes adatok kivételével. Ezt a háború kezdetekor felfüggesztették, decemberben nyitották újra.

Volt még olyan nyilvántartás, amit a háború miatt eltüntettek?

Igen, például az olaj- és gázipari telephelyek nyilvántartása, hogy melyik cégnek milyen licence van és hol. Ez biztonsági okokból most nem elérhető, de én azt gondolom, hogy bizonyos információk elhagyásával ezt meg lehetne és meg kéne nyitni. Ugyanez vonatkozik a vagyonnyilatkozat-nyilvántartásra is: lehetőség van a személyes adatok elrejtésére, és olyan személyek adatainak elrejtésére is, akik a fronton vannak, vagy akiknek a hozzátartozói harcolnak. Az valóban fontos, hogy ők védelemben részesüljenek, de összességében a legtöbb adatbázisnak nyíltnak kellene lennie.

Különböző megközelítések vannak Ukrajnában a korrupció okait illetően. Van olyan közgazdász, aki szerint ez egyfajta technikai probléma, a régimódi szovjet adórendszer miatt: ha deregulálnák, akkor a korrupció értelmetlenné válna. De van olyan társadalmi-kulturális megközelítés is, ami arra utal, hogy az elmúlt harminc évben nem tudott helyreállni a bizalom az államban, és addig, amíg nincs bizalom, a korrupciót sem lehet eltüntetni. Melyik irányból érkezhet megoldás?

A szovjet örökség egyértelműen ott van az emberek fejében, de nem az adórendszer miatt. Ezt a témát már érintettük: az az általános felfogás, hogy az állam pénze nem a miénk. Ami a bizalmat illeti, egyetértek azzal, hogy azokban az országokban, ahol van bizalom, a korrupció szintje csökken, és ahol csökken a korrupció, ott kevésbé szabályozottak az egyes területek. De ahhoz, hogy ezt a szintet elérjük, a jelenlegi, nem a jövőbeli korrupció ellen kell küzdeni, és ehhez a leghatékonyabb a fentről lefelé elindított megközelítés.

A Transparency International legújabb korrupciós indexe alapján tovább javult az ukránok megítélése az országban zajló korrupció mértékéről. Ez kéz a kézben jár a korrupció tényleges szintjével, vagy a percepció ettől független?

Az észlelés nem feltétlenül függ össze magával a korrupció mértékével. A korábbi években is emelkedett a mutató, de ez az átláthatóságnak, illetve a vizsgálatok és a civil felügyeletek számának növekedésének köszönhető.

A háború alatt a gazdasági bűncselekmények számra összességében csökkent.

Az emberek már nem próbálnak például kenőpénzt adni, részben mert a háború egyik célja az, hogy egy igazságosabb országot építsünk, részben erkölcsi okokból, hiszen a hazánkért harcolók az életüket adják azért, hogy jobb társadalmat hozzunk létre.

A korrupcióellenes küzdelem az egyik feltétele a hatékony újjáépítésnek, de egyben az EU-csatlakozásnak is. Melyik téren mennyi fejlődésre van szükség az érdemi előrelépéshez?

Az EU kapcsán ez jól definiált, hiszen meg vannak szabva a különböző lépések és kötelezettségek, amiknek eleget kell tenni. Sok szegmensben valóban nagy előrehaladást értünk el, de még mindig sok dolgunk van például az általános bűnüldözéssel. A csúcskorrupciós infrastruktúra, amit az elmúlt években kialakítottunk, csak nagyon a top bűncselekmények kivizsgálására, büntetőeljárása alá vonására lakalmas. De sok más bűncselekmény az általános bűnüldözőrendszer, tehát a rendőrség, az ügyészség és egyéb hivatalok. A most zajló igazságügyi reformot is be kell még fejeznünk.

Ami mindenképp előny, hogy az EU-csatlakozás miatt megvan a motiváció és a menetrend, és adott egy harmadik fél is, ami segítséget, tanácsot tud adni. És fontos szempont az is, hogy létrejön egy komoly nemzetközi nyomás, például ha a kormány nem akar végrehajtani bizonyos reformokat.

Az újjáépítés már ennél homályosabb, sokban függ a donorországoktól. A korrupció elleni küzdelem nagyon fontos olyan szempontból, hogy szeretnénk, ha más országok segítenének, és meg kell mutatnunk, hogy ezt a pénzt átláthatóan költjük, nem valakinek a zsebébe megy. Az újjáépítésért felelős ügynökséget már létrehoztuk, de továbbra is probléma, hogy hogyan osszuk el a pénzt, például mindegyik egy alapba kerüljön-e. Szorgalmazzuk azt is, hogy az orosz központi bank befagyasztott háromszáz milliárd dollárját adják oda Ukrajnának, de itt is komoly kihívás, hogy hogyan kezeljük a pénzt, hogyan jusson el Ukrajnában – ez nemcsak jogi, de átláthatósági és korrupcióellenes munka is lesz.